Márton napján ez évben is a Borbarát Kör Egyesület és a Művelődési Központ megrendezte a hagyományosnak számító boráldást és libavacsorát.

A rendezvénynek a helyi általános iskola adott otthont, Galambos László egyesületi elnök köszöntőjét követően Farkas László plébános emlékezett meg Szent Márton életéről, majd áldotta meg az új borokat. A hangulatos, jól sikerült rendezvényen közel 130 fő vett részt.

 A népi hagyományok szerint a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap Márton napja volt, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta. Novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.

A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.

A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.”

További képek a Fcebook-on