Az ’56-os nemzetőr felidézte a Budapesten átélt szörnyűségeket, miközben elmesélte, hogyan vágták ki a Rákosi-címert a nemzeti zászlóból, hogyan történt a Sztálin szobor ledöntése és a Magyar Rádió megostromlása, ahol a 16 pont bemondását szerették volna, ám követeléseik süket fülekre találtak. Molnár László szemtanúja volt a borzalmaknak. A forradalom ideje alatt vidéki helyszínen is megfordult. Esztergomban, a Sötét-kapunál érte őket támadás, amikor célzott lövésekkel közéjük eresztették a lőszert, így ontva ki több ember életét.
A fiatalabb korosztály fel sem tudja fogni, hogy mi történt akkor. A magyarság a hazáért, szabadságuk kivívásáért szólalt fel, miközben látniuk kellett több társuk halálát is.
Molnár úr elmondta, „az ’56-os forradalom a világ legtisztább forradalma volt”, hiszen ez a küzdelem elsősorban nem anyagi javakért folyt, hanem a társadalomra kényszerített ideológia ellen.
A megemlékezés után, a közönség az 1956-os forradalom mártírjainak tiszteletére emelt kopjafánál helyezték el emlékkoszorúikat.

Tóth Marianna