Amint az első félévi tájékoztatás során a kétségeket hagyó szennyezés, pontosabban az algásodás kiváltó okait elemeztük, néhány lehetséges tényező már akkor kizárható volt. A későbbi vizsgálatok, monitoring elemzések szintén kizártak újabb elemeket, melyek, bár okozhatták volna, de mégsem idézték elő a tó romló vízminőségét.

Elöljáróban azonban vessünk össze néhány tényszerű tapasztalatot. A második félév nem hozott jelentős javulást az algásodásban, mert az időjárás egy rendkívül csapadékos, párás, összességében előnytelen időszakot produkált, mely meteorológiai elemek leginkább a saját vonatkozású befolyásuk dominanciáját voltak hivatottak erősíteni, mint ahogy az a végső konklúzió megfogalmazásakor szinte bizonyítottá vált.

Elsősorban említést kell tenni az első félévben még bizonytalan befolyásoló hatásokra, melyekről rendre kiderült az „ártatlanságuk”. Idesorolható a mezőgazdasági tevékenység káros hatása csakúgy, mint a horgászok feltételezett hal etetési szokásai, továbbá az oxigénhiányos állapot teóriáját ékesen cáfolta a halállomány egészségi állapota és a víztisztaság és oxigénbőség kivételes indikátora a folyami és tavi rák gyarapodó számban volt jelen a tó vizében.

Ha ezen vizsgálódásunkat még újabb laborvizsgálatokkal is egybevetjük, akkor jól érzékelhető az a furcsaság, amely a kiváló laboreredmények és a látható, esztétikai érzet alapján romló vízminőség antagonisztikus feszültségét érthető módon élteti.

Az ellentmondás feloldására csupán a triviális rossz időjárás és az azóta felmért iszapmennyiség valóban tetemes mértéke nyújt megoldást.

A tó vízének látható, érzékelhető, empirikusan is tapasztalható minősége a csapadékos időszak végeztével rohamosan javult, sőt szinte néhány hét alatt regenerálódott.

Ettől függetlenül a közeli jövőben szükségessé válik az iszap kb. 12.000 m3 mennyiségének eltávolítása, minősítésétől függően kertészeti célú felhasználása, vagy veszélyes hulladékká való osztályozása esetén az ártalmatlanítása.