Karácsonyi köszöntő

Ha eljön Karácsony…

Az advent és a karácsony sokunk számára az év egyik fénypontja. A decemberi várakozás, a vásárok, az ajándékozás, a fenyőfa kiválasztása, a sütemények, az otthon melege, a vidám emberek és jobb években még a hófödte táj is, mindez sokunknak elég a boldogsághoz.

És vannak, akiknek kifejezetten nehéz ilyenkor, akiknek nincs hova menniük ünnepelni, akik magányosak, és ez ilyenkor különösen fájdalmas számukra.

Én úgy hiszem, a karácsony arról szól, hogy figyelünk egymásra, és attól válhat jobb élménnyé, ha segítünk egymáson. Odafigyelésnek számíthat már az is, ha például nem kérünk ajándékot attól, aki nem szívesen ad, vagy segítünk a házimunkában annak, akinek sok gondot okoz, vagy megpróbálunk felvidítani valakit, aki rosszul érzi magát.

Esetleg ha érezzük magunkban az erőt, az ünnepre meghívhatjuk magunkhoz azokat, akik magányosak: távoli rokonokat, barátokat, ismerősöket, akik talán apró terhet jelentenek nekünk, de megváltjuk őket a magánytól, és örömet okozunk nekik, amit aztán továbbadhatnak. Ha csak azzal is, hogy kedvesek vagyunk egy idegennel az utcán, vagy megértőbbek a szomszéddal, már elértük, hogy a sok-sok kis apró és nagyobb gesztuson keresztül mindenki ünnepe szebbé válik. Minél nagyobb öröm számunkra a karácsony, annál nagyobb felelősséget jelent, hogy adjunk ebből az örömből másoknak is! Higgyék el, higgyétek el, nem lesz ettől kevesebb, épp ellenkezőleg!

Fontosak a hangulati elemek, a gyertyák, a fenyőág, a színes csomagolópapírok, a halászlé illata, a frissen sült bejgli melege, de ezek csak segítségünkre vannak abban, hogy érezhessük a karácsony igazi lényegét, ami nem az őrült vásárlás, hanem egymás segítése és felvidítása.

Kimondva ez jól hangzik, könnyűnek hangzik, de nem mindig az, főleg az első lépés nem mindig az. Sok türelem és alázat kell hozzá, mert ahhoz, hogy igazán segíteni tudjunk, venni kell a fáradságot, hogy megpróbáljuk megérteni a másik ember nehézségeit. Sokszor nincsenek kész megoldások: ha őszintétlenül, leereszkedően közelítünk valakihez, és mondjuk csak az a célunk, hogy magunkat jobb színben tüntessük fel mások és főleg önmagunk előtt, azzal nem érünk el semmit, és többnyire jogos elutasításba ütközünk, ami után persze mondhatjuk, hogy mi megpróbáltuk, de nem jött össze! Ha valaki elutasítja a kedvesnek gondolt közeledést, a hibát próbáljuk meg ne benne keresni, hanem igyekezzünk belehelyezkedni az ő helyzetébe, és megérteni, mi lehet a baj.

A karácsony és a karácsonyi készülődés lényege szerintem az, hogy kinyitjuk a szívünket, kinyitjuk a fülünket és a szemünket, és ahol tehetjük, megpróbálunk odafigyelve segíteni. Nem azért, mert kell, hanem mert ha időt szánunk erre, nagyon hamar rá fogunk jönni, hogy a mi karácsonyunk is boldogabb és szebb lesz ettől!

„Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem az, hogy mennyi szeretettel adunk.” Teréz anya szavai szépen kifejezik azt, amiről beszéltem, hogy az igazán fontos ezen az ünnepen is az, hogy figyeljünk egymásra, tiszteljük és végső soron persze az, hogy szeressük egymást. Hogy ilyenkor próbáljunk egy kicsit többet tenni azért, hogy másoknak jó legyen, mert sokszor már egy kis közeledés is nagyon sokat segít nemcsak annak, aki kapja, hanem annak is, aki adja. Nemcsak a mindennapok apró bosszúságait simíthatják el ezek a gesztusok, hanem magát a karácsonyt vidámabbá tehetik, amire valljuk be, talán még inkább szükségünk van ezekben a nehéz időkben.

És ha ilyenkor új utakat találunk egymáshoz, azok az utak akkor sem zárulnak be, ha az ünnep elmúlik, és újra visszatérünk a normál kerékvágásba. Úgy gondolom, hogy így teszi minden karácsony az életünket minden egyes évben egy kicsit szebbé, egy kicsit jobbá!

Kívánom, hogy ebben a szellemben éljék meg az ünnepeket és ebben a szellemben gyújtsuk meg az adventi koszorún a szeretet gyertyáját!

Áldott, boldog karácsonyt kívánok mindnyájuknak!