Elhangzott a Zalalövő Városi Televízió 2021. január 04-i adásában.
Tisztelt Zalalövői lakosok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Nézők!
Amikor arra készültem, hogy elmondom ma itt Önöknek az újévi köszöntőt, számvetést tartottam az előző évről. Átgondoltam, hogy mit is hozzak el Önöknek 2020-ból útravalóul 2021-re, és minél többet gondolkoztam, annál tanácstalanabb lettem. Annál is inkább váltam azzá, mert bizonyosságot nyert, hogy nem köszönthetem Önöket úgy, mint ahogyan megszoktuk: a művelődési központban, kulturális műsor keretében.
Nem intézhetek Önökhöz megszokott sorokat, nem beszélhetek ugyanúgy, mint ahogy tettem volna tavaly ilyenkor, hiszen felfordult az életünk, a biztos is bizonytalanná vált, ez a helyzet pedig megköveteli, hogy rendhagyó gondolatokat osszak ma meg Önökkel.
A 2020-as év minden tekintetben megpróbáltatást, nehézséget és félelmet hozott közénk. Félelmet az ismeretlentől, megmutatta esendőségünket, megmutatta, hogy amikor a vírusról van szó, nem számít, hogy a világ mely pontján él, milyen színű a haja, vagy milyen nyelvet beszél valaki. Mindannyiunkra veszélyként leselkedett, aggódás költözött a szívünkbe az idősebb szeretteink miatt.
Sok mindent megtanított ez az év az összefogásról, hiszen emlékezzünk csak arra, hogy mennyi segítséget kaptunk az 1. hullám idején a védekezéshez, a hirtelen méregdrágává lett szájmaszkok varrásához, a kéz- és felületfertőtlenítők beszerzéséhez vagy éppen az idősek ellátásához. A Nemzeti Összetartozás Évében a lakosság, helyi vállalkozók támogatásának köszönhetően elkészült a Nemzeti Összetartozás Parkja. Példás összefogásnak lehettünk tanúi ősszel is, amikor az egészségügyi dolgozóknak kedveskedtünk apró figyelmességgel, vagy amikor karácsony előtt a civil szervezetekkel közösen a rászorulóknak, egyedülállóknak juttattunk el ajándékcsomagot, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Büszke vagyok azokra a pedagógusainkra, iskolai, óvodai dolgozóinkra, akik mindent megtettek azért, hogy gyermekeink nevelése-oktatása zökkenőmentes lehessen, a szociális alapszolgáltatási intézmény dolgozóira, tanyagondnokunkra, akikkel családokat, az időseket tudtuk segíteni otthonmaradásuk alatt.
Nem lehetünk elég hálásak az egészségügyi dolgozóinknak, Zalalövő háziorvosainak, házi gyermekorvosának és az asszisztenseknek, akik e nehéz körülmények ellenére is betegeiket a lehető legjobb ellátásban részesítették.
Természetesen egy újévi köszöntő része a számvetés, beszámoló az elmúlt évről. Örömmel osztom meg Önökkel, hogy elkészült egy újabb járdaszakasz a városunkban, járhatóvá tettük a Borostyán-tóhoz vezető utat, 10 hónap alatt megvalósítottuk a tervezéstől az átadásig a minibölcsődét, az óvodában a második vizesblokk felújításra került, befejeződött a szociális alapszolgáltatási intézmény és a rendőrőrs épületének belső felújítása, a zártkerti utat építettünk a Csütörtökhegyen, felújítottuk a Jókai utca járhatatlan részét, és vízelvezető árkot hoztunk létre régóta problémás helyen.
Ezen kívül számos, korábban elmaradt, kevéssé látványos munkát végeztünk karbantartóinkkal, közfoglalkoztatásban levőkkel.
De, ahogyan beszédem elején is említettem, ez egy rendhagyó alkalom, más, mint a többi. Úgy érzem, hogy ma elsősorban a szó a köszöneté és a háláé. Pilinszky jól megfogalmazta, amit meg szeretnék osztani Önökkel.
„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri »hangulat« nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri »tizenkettő«.”
Mindig, mikor valami végéhez érkezünk, az az újrakezdés nehézségével, de reménységével kecsegtet bennünket, és csak rajtunk múlik, hogy miképpen tekintünk a jövőbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megváltozott világ!
Mit is okozott a vírus társadalmunkban? Milyen lesz a világ a vírus után?
Az bizonyos, hogy az emberi sebezhetőséget túl nagy áron tanultuk meg – és bízom benne, hogy megtanultuk. Olyan digitális forradalom ment végbe kényszerszerűleg egyik napról a másikra, amely igaz, hogy már látható volt, de a következő tíz év programja között szerepelt. Áttértünk az otthoni munkavégzésre, a vállalkozások egy része pillanatok alatt átszervezte portfólióját, az oktatás átterelődött az online térbe, és bizony felértékelődtek az emberi kapcsolatok.
Jól emlékszem a karantén utáni első alkalomra, jó volt Önökkel újra találkozni még egy olyan gyászos esemény évfordulóján is, mint a trianoni békediktátum évfordulója!
Érdekes ellentét. Amennyire felértékelődött az online tér, és amennyire áthelyeződött oda az életünk, logikusan következett volna mindebből az offline találkozások elmaradozása és értékének csökkenése. De ez nem így volt! A viszontlátás öröme felértékelődött, a kimondott szó értéket nyert, az együtt töltött idő a legértékesebb valutává vált.
Kívánok magunknak bölcsességet, hogy ezt meg tudjuk őrizni és tovább gondozni!
Remélem a 2021-es esztendő tavaszától már találkozhatunk nemzeti ünnepeinken és közösségi rendezvényeinken!
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Ahogyan Bill Vaughan mondta: „Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt.”
Valahogyan így vagyunk ezzel mi is.
Engedjék meg, hogy a rendhagyó online beszédet rendhagyó gondolkodó, Paulo Coelho szavaival zárjam: „Az elkövetkező 365 nap mindegyikén úgy tekintek mindenre és mindenkire, mintha először tenném – különösen az apró dolgokra.”
Köszönöm, hogy meghallgattak! Isten áldja Zalalövőt, Isten áldja Magyarországot! Boldog új évet kívánok!
Gyarmati Antal
polgármester
