Gyarmati Antal polgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Örömmel köszöntöm Önöket a magyar államalapítás évfordulójának és államalapító Szent István királyunk, Magyarország legfőbb védőszentjének ünnepén.

Augusztus 20-a számunkra mindig különleges nap. Ezen a napon emlékezünk államalapító királyunkra, aki szilárd alapokra helyezte hazánkat, és a kereszténység értékeire építve olyan országot teremtett, amely ezer éven át megtartott bennünket.

Ez az ünnep a hűségről, a hitről és az építkezésről szól. Arról a bátorságról, amely István királyt jellemezte, amikor népét a bizonytalan jövőbe vezette, és arról a felelősségről, amellyel az ország jövőjét a keresztény Európa részévé tette.

István egyszerre volt az utolsó fejedelem és az első király. Születési idejét és helyét nem tudjuk pontosan, az azonban bizonyos, hogy születésekor Vajknak nevezték el, és még gyermekként keresztelték meg. Apja az Árpád-házból származó Géza nagyfejedelem fiát tizennégy-tizenöt évesen a magyar törzsfőnökök előtt utódjának jelölte ki. István neve görögül Sztephanosz, ami azt jelenti, hogy koszorú, korona. Ez a tudatos névválasztás is mutatja, hogy Géza fejedelem életküldetést adott fiának.

István életfeladatként kapta, hogy a nemzetet átvezesse a régi világból az újba. A király egész életművével ezt a küldetést igyekezett beteljesíteni. Talán megérezte, hogy két világ határán állva milyen hatalmas a felelőssége. Mindenesetre nagy bátorság kellett ahhoz, hogy meghozza a döntést a keresztény hit felvételéről, a nyugati kultúrához való csatlakozásról. Nem volt könnyű választás, de hosszú távon ez biztosította Magyarország fennmaradását. István hitt abban, hogy helyesen cselekszik, személyes döntései és uralkodói tettei egymást erősítették. A magyarság jövőjét a keresztény Európában látta, és ahogy az országnak, úgy a saját személyes útjának is a keresztény hitet választotta.

A keleti rítus szerint megkeresztelt Koppány hatalomra jutása esetén Magyarországon a bizánci érdekek érvényesültek volna, az ország keleti mintára rendezkedett volna be. Az öröklésért vívott harcban Koppányt sok pogány, illetve a régi rend és a törzsi szabadság hívei támogatták. István győzelmével, királlyá koronázásával megalakult a független, keresztény magyar királyság. Ez az államforma biztosította a magyarok túlélését a Kárpát-medencében.

A közösség hosszú távú érdekét szem előtt tartva, a magyarság jövőjét a keresztény Európában látta. Utódai a trónon már az ő eredményeire építettek, intézkedései az egész középkorban hivatkozási alapot jelentettek. 

István király mély hitét, személyes istenkapcsolatát mutatja, hogy amikor törvényes utód híján haldokolt, a nemzetet Isten anyjára bízta. Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony, Mária mennybemenetelének napja fontos ünnep volt István számára, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és azért is imádkozott, hogy az ő földi élete is ezen a napon érjen véget. Így is következett be 1038-ban.

Istvánt 1083. augusztus 20-án avatták szentté, relikviáit VII. Gergely pápa hozzájárulásával emelték oltárra a székesfehérvári bazilikában. Emlékünnepe az egyik legrégibb magyar ünnepnap, kultusza már az Árpád-korban virágzott, majd Nagy Lajos uralkodásától egyházi ünnepként is megtartottak. 1686-ban Buda visszafoglalása alkalmából XI. Ince pápa elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról. 1771-ben viszont, amikor XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, a Szent István-nap kimaradt a sorból, ezért Mária Terézia országos ünneppé minősítette. Az 1848-as szabadságharc leverését követően 1860-ig betiltották az ünnepet. A második világháború végén István király ereklyéjét és a Szent Koronát a nyilasok elvitték az országból, a Szent Jobb 1945-ben, a Szent Korona 1978-ban került vissza hazánkba. Augusztus 20-át a kommunizmusban az új kenyér napjaként ünnepelték, majd a Magyar Népköztársaság alkotmányának napja lett. A rendszerváltoztatás után az Országgyűlés emelte hivatalos állami ünneppé.

Több mint ezeréves ez az ünnep; felmerül a kérdés, hogyan tudunk kapcsolódni hozzá? Megtalálnak-e még minket István király életművének üzenetei? Kétségkívül van olyan kulcsfontosságú üzenet, amely a jelenben is érvényes. István két világ határán állt, egy letűnőben lévő korból kellett egy új korszakba átvezetni népét. Bátorságra, felismerőkészségre, a világban zajló érzékenységre egyaránt szüksége volt ahhoz, hogy az új irányba terelje a nemzetet. A tét hatalmas volt, hiszen ha a magyarság megmaradt volna az ősi úton, az a nemzet felmorzsolódásához vezetett volna. István életműve a jövőnek szólt, felelősséggel gondolkodott az elkövetkező nemzedékekről is.

Szent István öröksége élő üzenet mindannyiunk számára: cselekedjünk a közösségért, gondoljunk a következő nemzedékekre, és éljünk felelősséggel. István király hitt az összefogás erejében, hitt abban, hogy túl kell és túl is tudunk lépni önös érdekeinken a közös célért. Hitt abban, hogy nem csak a jelen, de a jövő érdekeit is mindig szem előtt kell tartanunk, hitt abban, hogy nemcsak a jelen, de a jövő nemzedékeiért is felelősséggel tartozunk, a következő nemzedékek számára is építünk, alkotunk.

Mindannyian azt szeretnénk, hogy a gyermekeink boldogok legyenek. Közös célunk, hogy egy olyan Zalalövőt építsünk, ahol egészséges környezetben, biztonságos körülmények között, fenntartható módon jól lehet élni. Ez egy olyan cél, amiért érdemes összefogni, amiben mindannyian hinni tudunk, és amiért mindannyian készek vagyunk cselekedni. Bízom abban, hogy ezt a gondolatot útravalóként magukkal viszik!

Augusztus 20-a nemcsak a múlt felé fordítja a tekintetünket. Ezen a napon adunk hálát az új kenyérért is. A kenyér egyszerre a mindennapi életünk alapja és a közösség szimbóluma. A megújulást, az összetartozást és a gondviselést fejezi ki. Amikor megszegjük az új kenyeret, nemcsak az idei aratás gyümölcseit kóstoljuk, hanem a közösség erejét is megéljük: azt, hogy együtt dolgozunk, együtt imádkozunk, és együtt örülünk az áldásnak.

Különösen megható, hogy mindezt itt, a csütörtökhegyi kereszt lábánál tehetjük, ahol a hit és a magyarság jelképei egyszerre állnak előttünk. Ez a hely méltó arra, hogy Szent István emléke előtt tisztelegjünk, és hogy hálát adjunk a mindennapi kenyérért.

Most, amikor a kenyér megáldására készülünk, gondoljunk arra, hogy mindannyiunk közös felelőssége, hogy városunkban békében, szeretetben és egymásra figyelve élhessünk. Ahogy a búzaszemek egyesülnek egyetlen cipóvá, úgy lehetünk mi is erősek közösségként, ha összetartunk.

Kívánom, hogy az áldott kenyér erősítse meg hitünket, nemzeti összetartozásunkat és családjaink mindennapjait.

Adja Isten, hogy legyen mindig béke, legyen mindig kenyér, és legyen mindig szeretet közöttünk!

Isten áldja Zalalövőt, Isten áldja Magyarországot!