Szentmise a Borosán-völgyi Szentkútnál

Július 12-én ismét megtelt élettel Zalalövő egyik legszebb és legfontosabb szakrális helyszíne, a Borosán-völgyi Szentkút. A bükkös erdő ölelésében megtartott szabadtéri szentmisét Páli Zoltán plébános celebrálta. Az ünnepi alkalom egyszerre szolgálta a közös imádságot, az emlékezést és egy régi zalalövői hagyomány továbbadását.

A Borosán-völgy már jóval a kegyhely kialakítása előtt is kedvelt találkozóhely volt. Az 1930-as években az itt táborozó cserkészek nyárbúcsúztató zenés és színjátszó műsorai vonzották a környékbelieket. Később a helyi katolikus ifjúsági közösségek tagjai is szívesen keresték fel a forrás környékét.

A Szent-kút története szorosan összekapcsolódik a második világháború lezárásával. A helyi fiatalok 1945-ben határozták el, hogy a forrásnál szakrális emlékhelyet létesítenek: hálából azért, hogy épségben hazatérhettek, egyúttal emléket állítva azoknak a társaiknak, akik életüket vesztették a háborúban. A munkálatokat Horváth József és Schönig János vezette, mellettük számos zalalövői fiatal dolgozott a kegyhely kialakításán. Kezdeményezésüket Kapui Károly akkori káplán is felkarolta.

A völgy hajlatában felépített kőoltár kupolájában Krisztus-szobor, mellette pedig Szűz Mária szobra kapott helyet. Az oltár alsó részén egy szívet formázó nyílásból fakad a Szent-kút hűs vize, amely hosszú időn át nemcsak lelki, hanem gyakorlati értelemben is fontos víznyerő hely volt.

A kegyhelyet körülölelő, tizennégy állomásból álló keresztút 1947-re készült el. A stációk létrehozásához zalalövői családok és közösségek járultak hozzá, így azok nemcsak Krisztus szenvedéstörténetét idézik fel, hanem a helyiek összefogásának is maradandó emlékei.

A Borosán-völgy hosszú évtizedeken át búcsújáró hely volt. A helybeliek minden év július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén tartottak itt búcsút, ősszel pedig egy másik vallási alkalomra is összegyűltek, amely elsősorban a környékbeli roma közösség ünnepe volt. A forrás és a kegyhely állapota az idők során többször leromlott, de a zalalövői hívek mindig fontosnak tartották megmentését. Az 1991-ben megkezdett helyreállítás Gálhidi Sándor akkori plébános kezdeményezésére indult el, és 1992-ben fejeződött be. A kegyhely 2011-ben ismét megújult az önkormányzat, a helyi közösségek és támogatók összefogásával.

Ezt az örökséget folytatta az idei szentmisét megelőző közösségi munka is. Július 9-én Zalalövő Város Önkormányzata és az egyházközség közös felhívására önkéntesek érkeztek a völgybe. A résztvevők megtisztították és rendezték a kegyhely környezetét, hogy méltó helyszín fogadhassa a vasárnapi szentmise résztvevőit.

A július 12-i szentmise megmutatta, hogy a Borosán-völgyi Szent-kút ma is élő része Zalalövő vallási és közösségi életének. A természet csendje, a forrás, az oltár és a keresztút együtt őrzik elődeink hitét, áldozatvállalását és összefogását. Közös felelősségünk, hogy ezt az értéket megőrizzük, gondozzuk, és a következő nemzedékeknek is továbbadjuk.

Köszönet illeti mindazokat, akik részt vettek a közösségi munkában, segítették a szentmise előkészítését, illetve jelenlétükkel hozzájárultak a Borosán-völgyi hagyomány továbbéléséhez.