Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Zalalövő Város Önkormányzata nevében szeretettel köszöntöm mindannyiukat az idősek világnapja alkalmából szervezett rendezvényünkön! Örömmel tölt el, hogy a mai napon ilyen szép számban gyűltek össze az ünnepelt zalalövői idősek! Képviselő úr köszöntője és a műsorszámok előtt, kérem, engedjék meg, hogy megosszak Önökkel néhány bevezető gondolatot, amelyek a mai eseményre készülve ötlöttek fel bennem!

Talán Önök közül mindannyian hallották már azt a manapság előszeretettel hangoztatott, s így jócskán el is koptatott frázist, miszerint a kor csak egy szám? Ahogyan a hasonló, általános érvényű bölcsességekben, úgy hiszem, azért ebben a kijelentésben is van némi igazság, ami azonban egy kis pontosításra szorul.

Talán Önök is egyetértenek velem abban, hogy ideális esetben nem elsősorban az életkorunknak kell jellemeznie, meghatároznia bennünket. Hiszen életkortól függetlenül lehetünk fiatalosak vagy öregesek – és ez nem csupán a mozgásunkra, de az észjárásunkra is ugyanúgy vonatkozik!

Emellett, úgy vélem, alapvetően nem a korunktól függ az a hozzáállás sem, amellyel az élethez viszonyulunk – hogy képesek vagyunk-e a derű irányából tekinteni a világra, vagy hajlamosabbak vagyunk inkább a dolgok borús oldalát meglátni. Ez a kijelentés azonban, azt hiszem, már jóval megosztóbb, és Önök közül most bizonyára sokan vitába is szállnának vele, mondván: de hát a korral járó tapasztalatok bizony igenis nyomot hagytak rajtunk, sőt, sorsformáló erővel bírnak!

Kétségtelen, hogy minél hosszabb ideje élünk, annál több élettapasztalatot halmozunk fel az utunk során. A bennünket ért hatások pedig alakítanak minket, és Önök tudják a legjobban: korántsem mindegy, hogy a pozitívakból vagy a negatívakból gyűjtünk-e többet össze. Önök, kedves Hölgyeim és Uraim, akiket az idősek napja alkalmából ma itt köszönthetünk, városunk közösségének pillérei, történetének őrzői és múltjának tanúi. De ennél sokkal többek is: a közösségünk jövőjének megalapozói, akiknek a jelenben is fontos feladatuk van! Hiszen Önök azok, akik a hosszú évek alatt megszerzett tudásuk és belátásaik révén egyengethetik utódaik útját.

Viola Shipman amerikai író sorai kiválóan illusztrálják, mekkora értéke van ennek a generációk közötti kapcsolatnak: „Időt kell szánnunk arra, hogy megismerjük a körülöttünk élő idős embereket, mert olyan életet éltek, amit elképzelni is alig tudunk. Én megtanultam értékelni azt, hogy az idősek nem csupán a családunk oszlopai, az életünk medáljai, hanem hidak is a múltunkhoz, és lépőkövek a jövőnkbe.”

Ez az idézet szerintem kiválóan rámutat arra, hogy miféle életfeladatuk van Önöknek, a legtöbb ismerettel, legnagyobb tapasztalattal rendelkező generáció képviselőinek. Mert ahogyan Ferenc pápa is vallotta: „A jövő a fiatalok és az idősek párbeszédéből fog megszületni.” Itt kanyarodnék vissza a köszöntőm elején elhangzott felvetésemhez: a családok oszlopaiként, a következő generációk lépőköveiként vajon ebben a párbeszédben melyik hozzáállást adnák tovább a fiataloknak: azt az üzenetet szeretnék-e örökül hagyni, hogy az élet nehéz, és eredményeket elérni csak küzdelmek és áldozatok árán lehetséges? Vagy inkább azt a tanítást adnák tovább, hogy az élet ugyan úton-útfélen akadályokat gördít elénk – mert ahogy mondani szokás, Isten útjai kifürkészhetetlenek –, ám kitartással és egy csipetnyi humorérzékkel minden akadály legyőzhető? Mint eddigi életükben oly sokszor, ez a döntés ezúttal is az Önök kezében van.

Rendkívül igazak és talán éppen az egyszerűségükből fakadóan megindítóak a norvég írónő, Linn Skåber alábbi sorai, akinek Időskori monológok alcímet viselő könyvében ezt olvashatjuk: „Az időseknek több időt kellene tölteniük a fiatalokkal, hogy a fiatalok jobb fiatalok, az idősek pedig jobb idősek legyenek.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy pillanatra emlékezzünk azokra is, akik már nincsenek közöttünk. Emlékük, szeretetük velünk marad, és tovább erősíti közösségünk kötelékeit.

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak is, akik nap mint nap gondoskodnak az idősekről: családtagoknak, szomszédoknak, segítőknek, egészségügyi és szociális dolgozóknak. Ők azok, akik a törődést kézzelfogható közelségbe hozzák, és a mindennapokban teszik emberibbé az életet. Jelentős változás történt szeptember elsejétől a szociális ellátásban.

A Zalamenti és Őrségi Református Alapszolgáltatási Központ a szociális étkeztetés feladatát visszaadta az önkormányzatoknak, így a szociális társulás - melynek 43 őrségi és zalai település tagja -, látja el a feladatot a jövőben. Az ebédek kiszállítása településünkön átkerült a tanyagondnoki szolgálatunkhoz. Így a jövőben a tanyagondnok részéről az ebédszállítás a szociális ellátásban a Borosán-völgy Kft-től – iskolakonyhától való kiszállításra szűkül. Aki szükségét érzi igénybe venni ezt a fajta ellátást, kérem jelezze számunkra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idősek napja alkalmából tiszta szívből kívánom Önöknek, hogy minél több alkalmuk adassék arra, hogy szeretteikkel együtt legyenek, és legfőképp azt, hogy ezek a találkozások tartalmasak és örömteliek legyenek!

Végezetül arra kérném Önöket, hogy szívleljék meg Popper Péter lélekemelő gondolatait: „A fiatalság megőrzése kizárólag lelki eszközökkel történik, amelyekkel meggátoljuk a lélek öregedését. Legfontosabb a megszabadulás a negatív érzésektől, indulatoktól és gondolatoktól. Hinni kell a boldogságban, a barátságban, a szerelemben, a gondviselésben, a jóban, a morális rendben és a jó birtoklásában…”

Gyarmati Antal
polgármester