Városunk földrajza

A város földrajza

Domborzati viszonyok

Zalalövő és környékének területét a földtörténeti középkorban tenger borította, melynek agyagos, homokos üledéke a Zala-völgyben már néhány méterrel a felszín alatt megtalálható. A korszak végén megindult az alpi hegységképződés, ami a folyamatosan visszaszorította a tengert. Az ősfolyók márgás, homokos, kavicsos hordalékukat lerakták a tengerfenék üledékén. A folyók többször is megváltoztatták helyüket, átvágva az általuk széthordott kavicsos réteget. A terület lassú emelkedése fokozatosan lassította a folyók romboló-építő tevékenységét. Az ősfolyók által épített hordalékkúpok alkotják a göcseji, őrségi dombok anyagát. Mai formájukban sem emelkednek 300 m-es tengerszint feletti magasság felé.

A hordalékkúpok anyaga rétegződik rá az egykor tengerfenék üledékére, melyet a dombok alján néhány deciméterrel a humusz alatt is megfigyelhetünk. A barna talaj alatt többszáz méter vastag un. "pannoniai összlet" homokrétege következik, amelyet csak vékony sárgás agyagréteg fed, ill. lejjebb kékesszürke agyagszalagok tagolnak. Ezek vízzáróvá teszik a talajt az egykori tengerpartok szintjén. Ez a talaj rossz vízgazdálkodású, így a csapadékvíz negyedét tudja csak befogadni. A felszínén gyakran tócsák keletkeznek, melyek párolognak. Ennek következtében a csapadék egy része veszendőbe megy. Ezek a talajok szárazabb időben megrepedeznek, cserepesednek.

Vízrajz

Országos viszonylatban rengeteg csapadék hull (800-1200 mm), ezért a területen sok vízfolyás található, melyek a Zala folyóba ömlenek. A folyóknak, esővíznek a lankás talajviszonyok miatt nincs elég energiájuk, hogy átvágják a vízzáró agyagszalagokat, ezért a folyóknak nagy az árterülete. Ezeket az árvizeket főleg a tavaszi és őszi esők okozhatják évente öt, hat alkalommal. Ezt a vízrajzi helyzetet módosította a Zala 1960-as években lezárult szabályozása, melynek során a vízzáró agyagréteget helyenként átvágták.

A területen az első vízzáró rétegek alatt bukkannak elő források, ezek állandóak, bővizűek Zalalövő környékén is több forrás található. A legközelebb a római kori településhez ered a Linka forrás -193 m tengerszint feletti magasságban-, amely ivóvízzel láthatta el az itt megtelepedőket.

Zalalövő területén egyetlen mesterséges tó található meg, a Borostyán tó, melyet a Szőce-patak folyásának elgátolásával alakította ki 1985-1986-ban az akkori nagyközségi közös tanács. A területen eredetileg termelőszövetkezeti és magánterületek voltak, amelyet akkori tanács megvásárolt, vagy elcserélt. A tekintélyes kiterjedésű állóvizet a Szőce-patak mellett még források sora táplálja. Nevét a község határán egykor átvezető római kori Borostyán-útról kapta. A zsilipet 1986. augusztus 16-18-án engedték le. A területe átlagos vízállás mellett 19,8 ha, ekkor a térfogata kb. 500000 m3. A tó É-D irányban kb. 1600 m hosszan nyúlik el, átlagos szélessége kb. 120 m. A kialakításához a lakosság is hozzájárult.

Növényzet és állatvilág

A csapadékosabb, hűvösebb klímának megfelelően bükkösök, fenyvesek, páfrányfélék vannak legnagyobb mennyiségben. Az erdősültség jóval az országos átlag felett van, 37%. Az idők folyamán az adottságok miatt barna erdőtalajok alakultak ki, melyek szerkezetüket tekintve az agyag talajokhoz sorolhatók.

Zalalövő és vonzáskörzetének területén találkozik a Kerka-mente Natúrpark és az Őrség Vendvidék Natúrpark. Ezen a területen az alábbi védett, ritka növények, állatfajok találhatók meg: ciklámen, tőzike, kockás liliom, agárkosbor, szibériai nőszirom, kígyónyelv, kakasmandinkó, zergeboglár. Magyarországon eddig egyedülálló módon a vasútépítés miatt veszélybe került védett növényeket termőtalajukkal együtt telepítették át.